Abesszinia
A Nagylexikon wikiből
Mesék, mondák és rejtelmek környékezik azt a keletafrikai országot, amely Abesszinia vagy Abisszinia néven ismeretes. Maguk az abessziniaiak hivatalosan Aitiopiá-nak, az arabok pedig Habes-nek nevezik az országot. Erős, független birodalom, császárság, amely, hogy függetlenségét megvédje, európai nagyhatalmakkal is szembe mert és szembe tudott szállni. Az Arab-sivatagtól délre, a Nilus középső folyásától kelet felé, a Vörös tenger partján levő angol, francia és olasz gyarmatokig terjed. Tőle délre Brit-Kelet-Afrika van, ezzel a határt 1907-ben, a Nilus vidékén Brit-Szudánnal 1902-ben rendezték. Abesszinia déli határa eszerint a Djulába ömlő Rova folyó mentén halad Urszutliig, onnan a Stefánia-tavon keresztül a Rudolf-tóhoz fordul.
 |
| |
Abesszinianak, Menelik négus birodalmának részei : a Lastával egyesült Tigrei, a Godsammal egyesült Amhara és Soa, mind hajdani királyságok ; továbbára tőlük délre levő Kaffa, Enare és Harar tartományok. Területe azokkal a tartományokkal együtt, amelyeket hatalmi körébe tartozónak számit, mintegy 800.000 km². Fővárosa 1901-ig Addis-Abeba, jelenleg pedig Addis-Alam.
Tartalomjegyzék |
Felszíne
Abesszinia északi része a keletafrikai fensiknak. Magas hegyvidék, és sajátságos tájékai vannak. A vidék arculata olyan, mintha hatalmas táblákat raktak volna egymásra, néhol csak kisebb magasságra, másutt 4000 méternyinél is magasabbra. A táblás vidékbe a folyók mély, szük völgyeket hasitottak s a táblákat, platókat, darabokra szabdalták, melyekből merész formáju sziklatornyok keletkeztek. A kisebb táblahegyeket az abessziniaiak amba-nak nevezik. A plató-vidék közepes magassága 2000-2300 m. Nyugat felől lassan, néhol lépcsőzetesen emelkedik fel erre a magasságra, ellenben keleten hirtelen szakad le a Vörös tenger felé a Szamhara és Adalföld halomvidékére. A hegyvidék főként régi kristályos és harmadkori vulkanikus kőzetekből alakul. A Tana-tó mintegy középponti helyet foglal el benne. Tőle délre a godsami és kaffai, északra a tigrei, keletre a soai hegyvidék, végül pedig ettől nyugatra az amharai van. Ezeknek a magasabb részei 3-4000 méter között váltakoznak, van azonban néhány, 4000 méternyinél, magasabb csucs is, igy Godsam tartományban a Csok-hegység 4150, Soában a Kollo-hegy 4300, Amharában a Guna-hegy 4280 méternyi magas, Tigreiben, Szimenben a Busz Dasan-csucs 4600 méternyinél magasabbra emelkedik : nem sokkal alacsonyabb a tőle nyugatra levő Buahit-csucs (4510 méternyi).
 |
| |
A hó nyáron csak foltokban marad meg rajtuk. Környezetük magassága szintén nagy s belőle nem emelkednek ki sokkal magasabbra. Mindamellett sajátságos látvány ezek a magas platók az ő meredek lépcsős falaikkal. Északon az Abessziniai magas földhöz simul, a Beni Amer hegyvidék, 2000 méternyi magas csucsokkal. Ezen keresztül fokozatos az átmenet az északafrikai sivatagtáblához. Nyugaton, alkalmasint délnyugaton és délen is, részben a magas hegyvidékhez illeszkedik egy mocsaras, sürü erdőkkel boritott rész, amelyet Kvollának (forró föld) neveznek. Vele ellentétes az a vidék, amely dél felől övezi a magas földet ; ez a forró, vizben rendkivül szegény Adat revü sikság.
Vizei
Folyói mély, szük szakadékokban folynak. E szakadékok mélysége néhol 1200 méternyi, sőt több is. Esésük jókora, gyakoriak bennük a vizesések, ezért hajózásra alkalmatlanok. Legtöbb folyója a Nilusnak mellekfolyója, amelyet Szudánban és Nubiában érnek el. Dél-Abessziniában ered a Nilusba ömlő Szobat, Közép-Abessziniában a Nilusba szakadnak az Abai, a Kék-Nilus forrásfolyója, az Atbara Takazse nevű mellékvizével. Ezektől északra ered a Mareb folyó, amely csakis az esősebb esztendőkben Korelgas nevü alsó folyásával elér az Atbarához. A Mareb forrásához közel ered az Anszeba, amelynek alsó folyását Kor Barakának hivják s amely a Vörös tengerbe ömlik. Nem a Nilus vizvidékéhez tartozik Abesszinia keleti és délkeleti része sem. Guarge tartományban ered a Havas folyó, amelyek alsó folyása keresztülszeli az Adal-földet és az Ausza-oázisban az Abhebadd-tóba ömlik. A Havas forrásvidékétől délre ered a Vebi-Sebéli és a Dsuba, amely Kiszmajunál ömlik az Indiai oceánba, és az Omo, amely a Rudolf-tóba folyik. Abesszinia tavai közül legnagyobb a Tana-tó, amelyből a Kék-Nilus szakad ki, és a Dsabada-tó. A Gurage tartományban több egymással összefüggő tó van. Néhány nagyobb tő van az Aruszi Galla nevű vidéken, legjelentékenyebb az Abala.
Éghajlata
Abessziniának, noha a forró égövön van, általában mérsékelt és kellemes éghajlata van, aminek magas fekvése az oka. Három éghajlati övét különböztetik meg. Ezek : a Kvolla a legmelegebb, mely magában foglalja Abessziniának azokat a részeit, amelyeknek magassága nem több 1800 méternyínél. 28° C évi középhőmérséklettel, délszaki növényzettel; a Vojna-Dega 1800-2000 méter között szubtropikus klimával és növényzettel. Évi középhőmérséklete 20° C. A 2500 méternyinél magasabb területek a középhőmérséklet körül vannak. A 4000 méternyinél magasabb helyeken a hó állandóan megmarad. Észak-Abesszinia alacsonyabb vidékein áprilistól szeptemberig esőzések vannak, a magasabb vidékeken az esőzés juliustól októberig tart. Dél-Abessziniában az esőzés két évszakon át tart, esik itt juliustól szeptemberig és februártól márciusig. A dús nyári esőzés folytán nyáron a meleg alacsonyabb, mint nemcsak tavasszal, hanem télen és ősszel is. Abesszinia legmelegebb része a Vörös tenger partján van. Itt Maszua évi kőzéphőmérséklete 30.3, az év legmelegebb hónapjában pedig a középmelegség 34.8°C.
Növényvilága
 |
| |
Abesszinia különböző éghajlati részein más és más fajtáju növények tenyésznék. Havasi növényekben egész Afrikában Abesszinia a leggazdagabb. Délen Enarea, Gurage és Kaffa tartományok erdővel boritottak, a kávé vadon is megterem bennük s a kávé a nevét állilólag Kaffa tartomány nevéből kapta. A Tana-tói vidékén a kávét rendesen termesztik. A magasabb hegyvidékek erdőiben az érdekes gibara-fa (Rhynchopetulum) és vadolajfa nő. Nevezetes erdei fája az akácfa is. Termesztett növényei a buza, árpa, tengeri, hüvelyes növények, köles, citrom, granát, datolya, banán, durrha, cukornád, szőlő, olajfa, stb.
Állatvilága
Állatvilága szintén változatos és ugy sok fajjal, mint egyeddel van képviselve. A magas föld dús legelőin nagy szarvasmarhacsordák, juhnyájak és kecskenyájak. Jó lovak és öszvérek szintén vannak nagy számmal, tevék csak a Kvolla-rónán és Szamharában vannak. Az alacsonyabban fekvő helyein tanyáznak az elefántok, orrszarvúak, vizilovak, vaddisznók, továbbá a ragadozó állatok közül az oroszlán, leopárd, vadmacska, sakál, róka. A hiéna mindenütt előfordul, nagyobb mennyiségben is. Majom többféle faja van Abessziniaban, ezek között a guereca-majom és különböző fajta pávián. Madárfaja is sokféle van. A folyókban krokodilusok, mocsarasabb helyeken nagyobbfajta kigyók és más hüllőféle áltatok vannak. Elterjedt a cece-légy, mely néha a szarvasmarhaállományban óriást károkat okoz.
Ásványai
 |
| |
Abessziniának, mint az eddig ott járt utazók leirják sok különféle értékes ásványa van, de jobbára kiaknázatlanok. Abessziniában ugyanis nem igen ismerik az uj bányaművelést. Legfőbb bányatermékek az arany, a vas. Bányásznak barna vasércet Soában és Tigreiben ; rezet és kőszenet Dél-Soában, barna szenet, ként, kősót a Taltal-sikságon az Asszal-tó vidékén.
Lakossága
Lakóinak számát 1906-ban mintegy 8 millióra becsülték. Abessziniát nem egyforma nép lakja. Az abessziniaiak középnagyságúak (férfiak vagy 1.60, a nők 1.45-1.50 m. magasak). Erőteljesek, szinük sárgásbarna. Abesszinia előbb hamita lakakosságu volt, amelynek némi maradványa Aganban felismerhető. A falasák és a gamantok nekik rokonaik. Majd semiták telepedtek le s az ország uraivá lettek ; műveltségük, nyelvük az uralkodó. Közülük ma a leghatalmasabb az amhara törzs, a róla elnevezett tartományban és Soában, továbbá elszórtan Abesszinia többi részében is laknak. Még jelentékeny törzs a tigreieké, a hasonló nevü tartományban. A XVI. századtól kezdve lassankint a négerszerü gallák hatoltak be délnyugat felől, nevezetesen Enarea, Damot, Godsam, Soa, Angot, Amhara tartományokba. Abesszinia lejtőin a sohok, tőlük délre az aszarok laknak s nomád életet élnek. Az Abessziniaiak ruházata fehér, tógaszerü, gyapotszövetből varrt köpönyeg, amely alatt a férfiak térden felül érő, rövid nadrágot viselnek. A kalap és cipő nem igen használatos, a mohammedánok turbánnal fedik fejüket és sarut huznak lábukra. Majd mindenki esernyővel jár. A nők rendes viselete hosszu ing, amely köré derékon övet kötnek. Ékszerekkel, cifraságokkal diszitik magukat, a kendőzés is általános női szokás. Sok helyütt kitépdesik szemöldöküket s a helyére szines ivet festenek. Tigrei tartományban érdekesek a falasák, akik hozzávetőleg 3000 év óta laknak Abessziniában, de hogy honnan kerültek oda, az ma sem tudható meg. A 100.000 falasa Mózes szabályai szerint él és fogalma sincsen arról, hogy a zsidó törvények váltóztak, fejlődtek ; igy a talmudot sem ismerik. De még azt sem tudják, hogy kivülük vannak zsidók. Földmiveléssel és kézmüvességgel foglalkoznak (van közöttük kovács, kőmüves) és a kereskedelmet megvetik. Műveltség dolgában Abesszinia meglehetősen elmaradt. Irodalma kezdetleges, de több nevezetesebb, régi etiopiai nyelven irt irodalmi emléke van. Egy-kettő, pl. az axumi király feliratok, az V. századból való. Ez az etiopiai nyelv, mint már emutettük, kihalt s már csak mint egyházi nyelv szerepel. Kiszoritotta az amhari nyelv. Abesszinia népének óriás többsége analfabéta, nem tud se irni, se olvasni. Csak a papság és az előkelő osztályok tagjai értenek a betüvetéshez. A négus 1907. évi rendelete a kötelező iskolai oktatást állapitja meg. Minden 12. évét betöltött gyermek iskolaköteles. Művészete, zenéje legkezdetlegesebb, alig különb a négerekénél.
Vallása
A lakosság nagy része kopt keresztény, ezenkivül még leginkább mohammedánok és zsidók vannak, különösen Hararban. Az Abessziniai kereszténység a IX. századból származik (l. Abessziniai egyház). Vannak Rómával egyesült Abessziniaiak is, ezek a kereni apostoli helynök egyházi fenhatósága alatt vannak.
Gazdaság
Abessziniában az előkelők és gazdagok tétlenségben élnek, ha nincsen háboru ; a házi teendőket a nőkkel és szolgáikkal végeztetik. Velük szelíden bánnak, annál kegyetlenebbül azonban az ellenséggel. Maga a köznép munkás.
 |
| |
Főfoglalkozása a földművelés, amelynek termékei a gabonanemüek, olaj, dohány, gyapot, továbbá állattenyésztés. Az országnak csak egyik része alkalmas a földművelésre, amelyet különben is ősi, primitív módon üznek. Ősi szerszámokkal, jórészt faekével művelik a földet. Cséppel csépelnek s az elvermelt gabonát kövekkel szétőrlik. A Vojna-Dega tartomány az ország legtermékenyebb része. Állattenyésztése fejlettebb. Szarvasmarhát nagy nyájakban nevelnek, az Abessziniaiak jellegzetes marhafajtája a szangamarha. A juh-, ló-, öszvér- és tevetenyésztés is aránylag fejlett. A méhtenyésztéssel sokan foglalkoznak. Ipara az országnak nincs. Csak egynéhány mesterséget műveinek s egynéhány házi iparágat, mint pl. a szövést. Kovácsai egyenesen kiválók: A háziipar: bőrkikészités, gyapotszövés, szőnyegkészités ; feldolgozzák a vasat és rezet is. A kereskedelemnek nincs nagy jelentősége. Abesszinia még nyugat felé a Nilus völgyével közlekedik, ide Gondarból három ut indul ki, amelyek azonban inkább csak öszvérrel járhatók. Ujabban élénkebb kereskedelmi összeköttetés indult meg kelet felé az európai gyarmatokkal, amelyek a Vörös tenger partján vannak.
 |
| |
Az országnak 1906-ban 309 km. vasutja és 1700 km.-nyi táviró-vonala volt. Táviró és telefon köti össze Addis-Abebát Hararral és Maszauával. Külkereskedelmére vonatkozó néhány adat : Bevitele az 1906. évben 13'56 millió koronára, kivitele 8.64 millió koronára rugott. Bevitele főként gyapot- és gyapjuáruk, selyemkelmék; fegyverek. Kivitelének főcikkei kávé, feldolgozott bőrök, méz, gummi, kusszovirág, elefántcsont. Pénzül a legujabb időkig a természetben való fizetéseken kivül (kősótáblák, üveggyöngy, gyapot és gabona) a Mária Terézia-tallér szolgált, amelyet ujabban a Menelik négus arcképével ellátott, Párisban vert ezüst- és rézváltópénzzel cserélnek ki.
Államszervezet
Az uralkodónak, a négusnak, korlátlan hatalma volt 1907-ig. Ez év októbere óta héttagu minisztériuma van, amelyet az uralkodó nevez ki. Akkor, amikor Menelik az uj minisztériumot szervezte, alkotmányt is adott országának. A nép nemességre és köznépre oszlik. A mekunok főrend-számba mehetnek. Közéjük tartoznak a főpapok, a főhivatalnokok és főtisztek. A hivatalnokok a középnemességből, a mosszeszok osztályából kerülnek ki. 1910 május elején az „öregek tanácsa" néven a nemességből alakított héttagu testület került a minisztérium mellé. A tartomanyi kormányzók a raszok. Az ország hét tartományra van felosztva : Begemder és Gondar, Edzsu, Vollo, Aruszi, Kaffa, Godsam, Dsimma. Az ország faővárosa Addis-Alam. Hadseregét részint önkéntesek, részint a tartományi csapatok alkotják. A rendes sorkatonaság 150.000 főnyi, ehhez járulnak még különböző segédcsapatok.
 |
| |
Van gyalogsága, lovassága és tüzérsége. Háboru esetén népfelkelése is van. A rendes katonaság az általános hadkötelezettség elvén alapul. Sem a tiszteknek, sem a legénységnek nincs egyenruhájuk. A lovasságot a volo-galla törzsből valók alkotják, kitünő lovasok, vakmerő katonák. A tüzérség különböző fajta ágyukkal van felszerelve. Hegyi ütegjeik ágyuit jórészt az olaszoktól vették el. Az ország cimere : oroszlán, amely első jobb lábában keresztben végződő jogart fog. Abessziniának rendjele is van : a Salamon pecsétje nevü rendjel, amelyet János király 1874-ben alapitott. Két osztálya van.
Története
Abesszinia a legrégibb államalakulás Afrikában. Kezdete homályba vész. Jóval Krisztus születése előtt már összeköttetésben volt Dél-Arábiával s innen nagy bevándorlás történt Abessziniaba. A bevándorlás révén keveredés történt a semita arabokkal. Az Abessziniai hagyomány az ország alapitását Ham fiának, Kusnak tulajdonitja. Ennek fiáról, Etioperól, nevezték el az országot Etiopának az Abessziniaiak. Természetes, hogy az Egyiptommal sürün érintkező országra a nagy egyiptomi kultura hatással volt. Kr. e. 840-ben az egyiptomi Theba etiopiai uralom alá jutott. 770-ben Pianhi etiopiai király hadával felhatol Alsó-Egyiptomba. A 25. egyiptomi dinasztiáról mint etiopiairól emlékeznek meg.
 |
| |
Görög és zsidó hatások is érvényesültek Abessziniában. Kr. e. a III. században görögök telepedtek le Adulisznál. A kereszténység a IV. században terjedt el. Nero római császár idejében Abesszinia két részre oszlott, a nubiai Napatára és Axumra. A IX. században arábiai zsidók lettek az ország uraivá. A XIII. században visszaállitották a keresztény uralmat. A középkorban az iszlam indult hóditó utra Afrikában és a XVI. században Abesszinia már mindenfelé mohammedánusokkal van körülvéve, elzárva teljesen a többi keresztényektől. A mohammedánizmus állandóan fenyegette Abessziniát. A nyugati kereszténységgel egyszer lépett szorosabb összeköttetésbe. Ugyanis a XVII. század elején a portugálok felfedező utjai jezsuitákat hoztak Abessziniába, aminek az volt az eredménye, hogy néhány évre a római egyház uralkodó egyházzá lett. 1634-ben a koptok a katolikus papokat elüzték s azóta zavartalanul uralkodik az Abessziniai keresztény egyház régies formájában. A XVIII. században a négus hatalma sülyedni kezdett, az ország három, majd pedig öt részre bomlott. Az országot belső háboruk gyengitették. 1853-ban egy amharai hivatalnoknak, Kazának, Ali rasz vejének, sikerült az egész országot ujból egyesitenie. Azután I. Theodoros néven Etiopia császárává (négus négesti, királyok királya) koronáztatta magát. Uralkodása elején nagy reformokkal próbálkozott meg: Eltörülte a többnejüséget, államositotta az egyház vagyonát, a papságnak fizetést adott. Szivesen fogadta az Abessziniába jövő európai mérnököket s iparosokat ; de legfőképp arra törekedett, hogy nagy, jól fegyverzett hadserege legyen. A nagy terhek és a császár deszpotizmusa elégedetlenséget keltettek, majd 1864-hen Egyiptommal keveredett ellenségességbe. Az Egyiptomot védő Anglia ellen nagy haragra kelt és sértődöttnek érezvén magát, az angol missziós papokat és az angol konzult elfogatta, hogy csakis teljes elégtétel ellenében szolgáltassa ki. Elfogta Rassam angol követet is. Kiszabaditásukra az angol kormány 1867-ben Napier Róbert vezetésével 12.000 főnyi sereget küldött Abessziniába. A sereg rendkivüli nehézségekkel küzdvén, Magdala sziklavára alá ért, amelyben Theodoros császár 6000 emberével meghuzódott.
 |
| |
Theodoros a várból kitört, majd a foglyokat kiszolgáltatta az ostromló seregnek, de mivel mindez hiába volt, agyonlőtte magát (1868). A császár halálát belső forrongások követték, amit Egyiptom arra használt fel, hogy Abesszinia északi részét elfoglalta. Tigrei tartomány kormányzója, aki magát 1872-ben János néven négussá koronáztatta, hatalmába keritette Abessziniát Soa kivételével és Masszuában az Izmail basa egyiptomi alkirály betörő serege ellen győzelmesen harcolt. E győzelem hírére meghódolt Soa tartomány is, amelynek fejedelme, Menelik, feleségül vette János leányát. Őt jelölte ki örököséül János. Menelik segítségével azután a császár a déli tartományokat (Kaffa, Enarea,Gurage) is meghóditotta, 1885-ben az olaszokban uj ellensége támadt.
 |
| |
Az olaszok ugyanis 1882 óta hóditgatni kezdtek a Vörös tenger partján s 1885-ben megszállták Masszuát. János szerencsésem harcolt ellenük s 1887-ben Dogalinál megverte őket. A máhdi ellen való harcában 1889-ben a makallei ütközetben kapott sebébe belehalt. Halála után a tartományok főnökei között kitört háboruságból Menelik, János veje, került ki győztesen. Mint II. Menelik került a trónra. Kénytelen volt Olaszországgal 1889 május 2-án Ucsalliban békét kötni és Eritreának olasz gyarmat voltát elismerni. A békeszerződésben arra kötelezte magát, hogy idegen hatalmakkal csak Olaszország közvetitésével fog tárgyalni. Menelik arra igyekezett, hogy országát az olasz befolyás alól felszabaditsa. Az olaszok akkor a máhdistákkal harcban álltak, meg is verték őket. Agordat mellett, azután Abesszinia ellen vonultak. Elfoglalták Adigrát és Aduát és Mangasa rasz már békét kért tőlük. De a hadi szerencse fordult s Menelik Adna mellett 1896 március 1-én teljesen megsemmisitette Baratieri olasz tábornok seregét. A vereség véget vetett Olaszország fenhatóságának. A hadakozás még egy ideig folyt, de végül Olaszország kénytelen volt Menelikkel Addis-Abebában békét kötni (1896 okt. 26). Olaszország a lemondott az Abesszinián való fenhatóságról, de Eritreát megtartotta. Mareb, Beleza és Mura folyók lettek az uj határ. A diadalmas Menelik ezután legyőzte vetélytársát Mangasa raszt, és Abesszinia tekintélyét hatalmassá növelte.
 |
| |
Anglia, Franciaország, Oroszország és Németország vetekedve versengtek Menelik barátságáért,hogy vasutakat épithessenek és egyéb gazdasági előnyükre tegyenek szert Abessziniában. Franciaország, Anglia és Olaszország Menelikkel a Djibuti túl Addis-Hararig kiépitett és az innen tovább Addis-Abebáig kiépítendő vasut dolgában 1906- ban megállapodtak, hogy e vasut nemzetközi jellegű legyen s hogy Angliának jogában legyen a vasutat a Kairó-fokföldi vasuttal összekötni. Menelik Angliával már 1905-ben külön egyezséget kötött, amelyben az egyiptomi nemzeti bank jogot kapott, hogy Abesszinia területén állami bankot alakitson 500.000 font sterling (12 millió korona) alaptőkével. Már megemlitettük, hogy Menelik 1907-ben alkotmányt adott birodalmának. Már akkor Menelik betegeskedett. 1908-ban utódjául hat éves unokáját, Lids Riaszut, leányának, Zeoditu hercegnőnek és Mikael volói rasznak fiát, a trónörökös gyámjául pedig Teszama raszt jelölte ki, akire rá bizta az ország kormányzását. A beteg császár ezzel maga ellen ingerelte öccsét, Ollie raszt. Taitu császárné (szül. 1854-ben) magához ragadta a hatalmat és Menelik szándékaival ellentétesen gyakorolta. Megakadályozta, hogy a beteg uralkodót európai orvosok gyógykezeljék. Kiutasitotta a német Steinkühlert ; Menelik orvosát, és a minisztérium mellé tanácsadóul rendelt Zintgraffot, német követség volt tagját. Taitu császárné ellen a tartományok fellázadtak, de leverték őket, végül azonban 1910-ben Teszama rasznak sikerült a császárnét és pártját legyőzni s a rendet helyreállitani. Már többször hire járt annak, hogy Lids Riaszu trónra lépett, de a híreket mindannyiszor megcáfolták.