Abel Niels Henrik

A Nagylexikon wikiből

Abel Niels Henrik, norvég matematikus, szül. Findőeben, 1802 aug. 5-én, megh. Frolandban 1829 ápr. 6-án. A christiániai egyetemen tanult, 1825-ben külföldre ment. Párisban és Berlinben tartózkodott. A Crelle által 1826-ban alapított s még ma is fennálló híres .„Journal für die reine und angewendete Mathematik" című folyóiratban tette közé sok fontos cikkét. 1828-ban haza ment, s a christiániai egyetemen magántanár lett. Kevéssel halála előtt a rendes tanárságot is elérte. Műveit a norvég állam adta ki, először 1839-ben, azután 1881-ben. Születésének százéves évfordulóját a norvégek nemzeti ünnepükként ülték meg. 1908-ban szobrot állitóttak neki Christiániában.

A huszonhét éves korában elhunyt tudós a legkiválóbb matematikusoknak egyike és több fölfedezése korszakalkotó. A XVIII. század matematikusai többnyire a szemléletből indultak ki és magától értődőnek, axiómaszerűnek, tekintettek sok olyan dolgot, ami bizonyításra szorul. Például mindazokat a szabályokat, amelyeket véges számú összeadandó esetén helyesnek találtak, megfontolás nélkül a végtelen sok tagból álló összegekre is alkalmazták. Abel Niels Henrik kimutatta, hogy ez az eljárás hibákra vihet s azóta a tudósok minden okoskodásukról kimutatják, hogy eljárásuk jogos volt. Ez igen fontos haladás volt, mert a mennyiségtan lényege : bizonyításainak megtámadhatatlansága.

Abel Niels Henrik sok olyan problémával is foglalkozott, amelyek megoldását az ő idejéig hiába keresték. Egyrészükről kimutatta, hogyan nem lehet őket megoldani (l. Algebra), másokat új, döntő szempontok bevitelével oldott meg, l. Elliptikus függvények.