Abafi Lajos

A Nagylexikon wikiből

Abafi Lajos, családi nevén Aigner. Magyar író és könyvkiadó. Szül. 1840-ben, megh. 1909-ben Budapesten. A XIX. század magyar irodalmi világának egyik érdekes alakja, kit a kultúráért rajongása arra ösztönzött, hogy egész vagyonát kultúrvállalatokba fektesse s velük a magyar műveltséget szolgálja. Így keletkeztek „Magyar Könyvesház" (1875-1890) és „Nemzeti Könyvtár" (1878-1890) című vállalata, továbbá „Figyelő" (1876-1890) című irodalmi és „Hazánk" (1884-1889) című történelmi folyóirata, melyekkel, mialatt ő maga teljesen elszegényedett, nemes ambícióját ritka áldozatkészséggel elégítette ki. 1896-ig volt kiadó és könyvkereskedő, de kiadványai lassankint egész vagyonát felemésztették, úgy hogy öreg napjaira végül is abból a szerény fizetésből éldegélt, melyet mint a Nemzeti Múzeum állattárának tisztviselője huzott. Irodalmi téren is működött. Nevezetesebb önálló munkái : Az elégiáról (1869), mellyel a Kisfaludy-Társaság pályadíját elnyerte ; A magyar népdalról (1872) ; Mikes Kelemen (1872) ; A lepkészet története Magyarországon (1898).; Magyarország lepkéi (1907) és még számos dolgozat és műfordítás. Megírta magyarul és németül a magyarországi szabadkőművesség történetét is.