Aba Sámuel

A Nagylexikon wikiből

Aba Sámuel, magyar király (1041-1044). Szent István húgának volt a férje. Amikor Pétert Magyarországból elűzték, mint Szent István rokonát, Aba Sámuelt választották magyar királlyá.

Uralkodásának első évét kivéve, folytonos harcban állt III. Henrik német császárral, akitől Péter a trónra való visszahelyezését kérte. Ezalatt azonban Magyarországon támadt ellene mozgolódás a nagyurak között, mire Aba Sámuel közülük mintegy ötvenet „mint valami barmokat vagy oktalan állatokat, fütykösökkel és karókkal merészkedett agyonveretni" (l. Gellért-legenda). Ezért Szent Gellért a Csanádra érkező királytól megtagadta a húsvéti koronázást, beszédében megfeddette s megjósolta közeli bukását. A tolmács nem merte a kemény beszédet lefordítani, de Gellért megdorgálta, mondván: "Az Istentől félj, a királyt tiszteld, az atyai szavakat mondd meg."

A király nem merte bántani a püspököt, a jóslat pedig valóra vált: III. Henrik a ménfői csatában Aba Sámuelt legyőzte (1044 júl. 5). Aba Sámuel a csatából a Tisza felé menekült, útközben azonban Abádnál (l. Abádi rév) megölték. A Gyöngyös mellett fekvő sári monostorban temették el, melyet valószínűleg ő alapított.