Abaúj-Torna vármegye

A Nagylexikon wikiből

Abaúj-Torna vármegye hazánk északkeleti hegyvidékéhez, a régi tiszáninneni kerülethez tartozik. A szabálytalan alakú vármegye határa észak felől Szepes- és Sáros-, kelet felől Zemplén-, dél felől Borsod-, nyugat felől Gömör és Kis Hontvármegye. Területe Kassa nélkül 3230 km2, Kassával együtt 3323 km2.

A Szádelői völgy. Regényes sziklahasadék, csupa természeti szépség. A völgyhöz mondák, legendák fűződnek.

Abaúj-Torna vármegye általában dél felé lejtősödik, felszíne fennsíkok, domborulatok és hegyek változata. Két jelentősebb síksága van : az egyik a Hernád folyó mentén terül el, mintegy 70 km. hosszúságban északról délre, és legtágasabb ott, ahol a Hernád völgyébe beletorkol az Ósva és Tárca völgye, a második a Kanyapta, mely mint széles öböl nyúlik Tornáig. A többi, megannyi termékeny lapály, igen apró, inkább völgynyílásoknak, völgykatlanoknak mondható.

Hegységeit részint az Eperjes-Tokaji hegylánc legnagyobb része, részint a Gömör Szepesi érchegységhez tartozó azok a hegységek alkotják, melyeket Szomolnok-Kassai, Tornai mészkőhegység és Forró-Szendrői hegysorok néven ismerünk. Az Eperjes-Tokaji hegylánc zöme a Hernád balpartját foglalja el, főgerince Abaúj-Torna vármegye természetes határát alkotja északról dél felé, hol az igen szép trachit-hegyláncot több völgyöböl osztja csoportokra, folytonosságát megzavarva és megszaggatva. Közepes magassága 500 m., egyes kúpjai elérik a 850-900 m.-t is, ilyen a Lázi bérc (853), Nagy-Milic (869), Bogota (870), a Téres-hegy (841). — Hágói közül legnevezetesebb a Dargói hágó (475 m.), melyen a Kassáról Gálszécsbe vezető országút van. A Szomolnok-Kassai hegycsoport a Pipityke(Pipiske) határheggyel kezdődik és Kassáig nyúlik, főgerince Abaúj-Torna és Szepes vármegye természetes határát jelöli. Az ásvány kincseiről nevezetes hegycsoport főgerincének közepes magassága meghaladja az 1000 métert, legmagasabb csucsai a Fecske-domb (1063), a Kloptanya (1155) és a Kossoi Hola (1248), azonban már Szepes vármegyében vagy a határán vannak. A Bódva folyó és a Torna patak között van a délnyugat és nyugat felé vonuló Tornai mészkőhegység ; mészköves fensík ez, valóságos hasonmása a Karsztnak, a felületén előforduló horpadásokkal, teknő- és tölcséralakú mélyedésekkel, földalatti üregekkel.

A Ránki geizir. (Időszakonként szökő artézi kút). 404 méter mély. A víz belőle 8 óránként szökik fel 10-10 percre.

Egyes helyei kopár, terméketlen sivatagok, zord jellegü vidékek, de rendkívül érdekes természeti szépségekkel. Itt említjük a vadregényes áji, szádelői, szilicei és barkai völgyeket, melyek mindannyian a természetnek nagyszerű csodái. A Kanyapta-csatornától és az Ida-pataktól a Hernád jobbpartjáig van a Cserehát dombvidéke, melyen igen jó bor terem. Folyóvizei a Tisza vízkörnyékéhez tartoznak.

Abaúj-Torna vármegye fővize a Hernád, mely Szepes vármegyében, a Király-hegy északkeleti oldalán ered, majd Abaúj-Torna vármegyében dél-délnyugati irányban halad és a Sajóval egyesül. Kassáig szük völgyben folyik, innen 5,-6 km. széles völgylapályon folytatja kanyargós útját. Mellékvizei jobbról az Opáki patak, a Miszla-Szartos és a Petri patak, balfelől az Ósvával bővülő Tárca. Második nagyobb vize a vármegyének a Bódva folyó, mely szép és termékeny völgyben siet a Sajó felé. A Korong-patak és az Ida-patak csatornázott árokban vezetnek a kanyaptai lapályon át a Bódvába. Az Eperjes-Tokaji hegység vizei nagyobbrészt a Bodrogba ömlenek. Ilyen, a Ronyva a Bosvával.

Abaúj-Torna vármegye tavai jelentéktelenek, említést csak az Orita-hegy alatti Izra-tó érdemel, melyet tengerszemnek is neveznek. Mocsarak, mióta a Kanyaptát és a somodi posványságot lecsapolták, nincsenek.

Abaúj-Torna vármegye bővelkedik forrásokban, kivéve a Tornai mészkőhegység vidékét, hol kevés a forrás. Ásványos- és gyógyvizekkel is meg van áldva a vármegye. Az alsókékedi két forrásnak és a komlóskai forrásnak kénes langyos vize van. Felsőbárcán hideg kénes, Abaújrákoson és Telkibányán vasas a forrás. Leghíresebb a ránkherlányi alsó és felső forrás ; a felsőnek vize erősen kénes, az alsóé kissé kőolajszagú, hőfoka 10° R. Savanyúvíz van, a kassai Lajos-forrásban, az abaújszántói és a bankói vizekben, míg a gönci konyhasót tartalmaz, a rudnoki vastartalmú, a somodi meszes.

Részlet a Hernád folyó regényes völgyéből.

Abaúj-Torna vármegyének mérsékelt az éghajlata, a déli részekben, ahol alacsonyabb a felszíne, melegebb, míg az északi hegyes vidéken jóval hidegebb. Kassán az évi hőmérsék +8.8° C, a július és augusztus hőfoka +19.6, a januáré —3.8° C, az észlelt hőmérsékleti szélsőségek +29.8 és -17.7, ingadozás tehát 47.5° C. Az időjárás elég kedvező, aszály ritkán van, a csapadék évi mennyisége 602 mm.

Abaúj-Torna vármegye termékei. A megye földje, javarészt agyagos-homokos - talaj lévén, termékenynek mondható. A Hernád, Bódva és Ida völgyében bő gabonaaratás szokott lenni, a Hernádot szegélyező hegyek pedig szőlőben és gyümölcsben gazdagok. A művelés alatt álló terület (1910) 309.643 ha., melyből 143.120 ha. szántóföld. A búza a főtermény. 42.438 hektáron termelve, 14.09 q átlagos termést adott. Rozzsal 15.225 ha. volt bevetve, árpával, mely rendszerint igen jó minőségű sörárpa, 23.295 ha. Rozsból és árpából 1 ha. területen 10-12 q terem. Burgonyát 9587 hektáron termeltek. Jelentékeny még a hüvelyesek, káposzta és zöldségfélék termesztése is. A szőlőtermelés ismét kezd fellendülni, ma már 885 hektáron folyik, 658 ezer korona értékű bort adva, amelynek egyes fajai a hegyaljai terméssel vetekednek. A rétek területe 21.359, a legelőké 30.653 ha. A vármegye területén nagyon kiterjedt erdőségek is vannak (112.665 ha.). Állatállománya az 1911. évi összeírás alkalmával a következő volt : a szarvasmarhák száma 66.406, a lovaké 20.176, az öszvéreké és szamaraké 249, a sertéseké 55.894, a juhoké 91.850, a kecskéké 253 volt. A szarvasmarha leginkább piros-tarka, igen sok azonban az elcsenevészedett magyar és a hegyi lengyel marha. Egyes vidékeken nagyobb tenyésztésnek örvend a magyar erdélyi marha is. A juhtenyésztés a közlegelők feltörése folytán csökkenőben van s leginkább a rackajuhot tenyésztik. Eléggé dívik a baromfi tenyésztése a vármegyében, valamint a méhészet is kedvező viszonyoknak örvend. Mintegy 259 községben több mint 6 ezer köpü van s a termelés értéke közel 33 ezer korona.

Az ásványország: vasérc (évi termelése 77.000 mmázsa), rézérc, ezüstérc (Telkibánya, Aranyidka 12.000 mmázsa), antimon (Jászómindszent) ; kisebb mennyiségben jaszpisz, kalcedon, karneol, agát és jó kályhásagyag, továbbá porcellánföld (Hollóházán), kvarc, tűzkő, azbeszt és márvány. Építőanyagul használják a trachitot, mészkövet és dolomitot.

Abaúj-Torna vármegye népessége (Kassa nélkül) 1910-ben 158.077 volt, még mindig kevesebb, mint az 1869-iki népszám, mely 160.258 főre rúgott s melyet az erős kivándorlás apasztott meg. 1900-ban a magyarság 73%-kal volt képviselve (1890-ben 69.6%) s biztosra vehető, hogy főként az állami iskoláknak az utóbbi időkben igen tervszerü szervezése folytán, a magyarság térfoglalása azóta számottevő volt. A kivált a kassai és füzéri járásokban lakó tótság aránya 22.9%-ot tett, a sajátos nyelvjárásuk által a felföld többi németjeitől eltérő németségé pedig 3.4%-ra rúgott. Felekezetre nézve a róm. kat. népelem van abszolút többségben, 1900-ban 56.1%, a gör. kat. 10.4, a ref. 24.9, az ev. 3.0 és az izr. 5.6%. Népesedési viszonyai a vármegyének elég kedvezőek. 1910-ben ezer lélekre 8.1 házasságkötés, 33.7 születés és 20.7 haláleset jutott. A természetes népszaporodás tehát 13.0, amit csak a kivándorlás ront meg, amely az 1910. évben 2.540, az utolsó öt évben pedig 14.263 egyént vezetett el, köztük 10.302 magyart és 3.588 tótot.

Abaúj-Torna vármegyei népviselet. Kecerkosztoványt paraszt-család ünneplő ruhában.

Foglalkozásra nézve a népesség javarésze (1900-ban 70.4%) őstermelő. Nem jelentéktelen az iparosok aránya sem, mely az 1900-iki népszámláláskor 12.2%-ot tett. A többi foglalkozások közül a kereskedelem 2.0, a közlekedés 1.4, a bányászat 11, a közszolgálat és szabad foglalkozások 2.4, a napszámosok 5.6, az egyéb foglalkozások 4.9%-kal voltak képviselve. Hitelintézeteinek száma 21, bank 2, takarékpénztár 8 és 11 szövetkezet. A közművelődésre nézve jellemző, hogy 1910-ben 762 tanköteles kivételével a többi iskolába járt. 1900-ban már az összes népességnek 54.1, a 6 éven felülieknek 65.4%-a tudott írni-olvasni, ma azonban ez az arány a 75 % körül jár. A vármegyében (Kassa lészámításával) a közoktatás szolgálatában 27 kisdedóvoda, 276 mindennapi elemi iskola, 213 általános és 55 gazdasági ismétlőiskola, valamint 7 ipariskola van összesen 32.243 tanulóval. Polgári, valamint közép-, szak- és felsőiskolája egyáltalán nincsen.

Közigazgatásilag a vármegye 6 szolgabírói járásból és ezeken belül 12 nagy- és 249 kisközségből áll, amelyeket kiegészít 215 puszta és telep. A községek általában kis lélekszámúak, legtöbb lakossal (4.689) Abaújszántó bír. 2000-nél több lelket 1910-ben csak 4 község számlált. A megyei székhely Kassa törvényhatósági jogú város. Ugyanitt van a kereskedelmi és iparkamara, államépítészeti hivatal, posta- és távíró-igazgatóság, mely utóbbinak hatásköre az egész vármegyére kiterjed. Erdészet szempontjából megemlítendő a kassai erdőfelügyelőség. Állategészségügyi szempontból a vármegye a kassai áll. állatkerület és a budapesti állategészségügyi felügyelői kerület alá tartozik. Kassán van székhelye a 4. kultúrmérnöki hivatalnak és egy filloxera-felügyelőnek. A képviselőválasztó kerületek száma 7.

Igazságügyi beosztása a következő: van benne 6 járásbíróság (Kassa, Hernádzsadány, Szikszó, Abaújszántó, Szepsi és Torna ; a négy utolsó telekkönyvi hatáskörrel). Azé egész vármegye különben a kassai kir. törvényszékhez és kir. ítélőtáblához tartozik. A közjegyzők száma 3.

Közlekedési hálózata a következő: az állami utak hossza 262 km., a törvényhatósági utaké 412, a községieké 184 km., de ebből csak 85 km. van kiépítve. A községi dűlőutak 1.131 km. hoszt érnek el. Vasútja eléggé számottevően van a vármegyének : 104.4- km. az államvasút és 77.2 km. az államvasutak kezelésében levő magánvasút. A postahivatalok száma 75, a távíróhivataloké 55, a telefonállomásoké 96.

A kassai székesegyház. Építését Nagy Lajos idejében kezdték. A középkori építészet remeke.

Közegészségügy tekintetében a vármegye területén van (Kassán kivül) 23 orvos, 75 bába, 20 gyógyszertár és 1 kórház 2 ággyal. Hadügyi szempontból az egész vármegye a Kassán székelő 34. hadkiegészítő és hadtestparancsnokság alá, továbbá a 9. honvéd gyalogezredhez és a kassai kerületi parancsnokság alá tartozik ; Kassán állomásozik az 5. honvéd huszárezred, itt van az 5. népfelkelő huszárosztály felállítási helye és a 4. csendőrségi kerületi parancsnokság székhelye.

Története. Abaúj és Torna a XVIII. század végéig egymástól teljesen különálló vármegyék voltak. Abaúj még Szent István korában alakult ki. A honfoglalás után Huba és más előkelők itt is szállást vettek maguknak. A terület legnagyobb része azonban a hagyományos feljegyzések szerint a kabar törzs birtokába került. Ennek vezéri nemzetségéből származott Aba Sámuel, aki Péter élűzetése után (1041) a trónra került. Állítólag építtette Abaúj várát, amelytől a vármegye a nevét kapta. Torna valamivel későbben alakult ki. Régi területük nagyságáról nincsenek biztos adataink. Úgy látszik, hogy a szomszédos vármegyék folyton a kis Torna rovására gyarapodtak, amelyet azután 1782-ben Abaújhoz fűztek. Az egyesítés nem volt állandó jellegű. Ismételten 1850-ben s 1881-ben csatolták össze a két megyét, ami nyilvánvalóan mutatja, hogy a kis Torna mennyire küzdött régi különállásáért. Péter másodszori bukása után (1046) az ősi szabadság védelmezői ide gyülekeztek, hogy megsemmisítsék a kereszténységet, amelyről azt hitték, hogy a német uralmat hozza a nemzet nyakára. A II. Géza idejében beköltözött német telepesekből bőven jutott ide is. Ők vetik meg alapját Kassa városának s Erdély és Lengyelország felé irányuló, eleven, ipari és kereskedelmi életet teremtenek. A nagy tatárjárás (1241) azonban, majd pedig az oroszországi tatárok egy későbbi beütése (1285) tönkreteszi a fejlődő jólétet. Az Árpád-ház kihaltát követő fejetlenség idején Amade nádornak a fiai fejedelmi hatalommal uralkodtak az egész vármegye fölött s mint Csák Máté szövetségesei, megtagadták az engedelmességet Károly Róberttel szemben. A király a rozgonyi csatában leverte (1312) a pártoskodókat és a segítségére siető kassaiakat kiváltságokkal jutalmazta meg. Az Anjouk alatt újból virágzásnak indul a vármegye. A királyi család Lengyelország felé irányuló politikájában igen fontos szerepet játszik Kassa. Károly Róbert s Nagy Lajos tanácskozásra gyakran idehívták a lengyel urakat, sőt 1374-ben az örökösödés fölött határozó lengyel országgyűlést is itt tartották meg. Kassa rohamosan fejlődni kezdett s Felső-Magyarország központjává lett. Szerte a vármegye területén megerősített várkastélyok, magas bérceken emelt várak keletkeznek, amelyeknek romjai (Amadévár, Bodókő, Regét, Füzér, Szalánc, Jászóvár, Szádvár, stb.) ma is hirdetik a vármegye egykori fényét. A XV. század derekával a hanyatlás hosszú korszaka következik. Kassával együtt Giskra martalócainak kezébe került Abaúj-Torna vármegye jórésze, a mohácsi vész után pedig János király és Ferdinánd hadai mérkőznek rajta és ellenség, jóbarát egyaránt pusztította. Abaúj-Torna vármegye németajkú lakossága állandó kapcsolatban volt Németországgal s annak minden szellemi mozgalmát érezte. Így a Luther-féle reformációnak 1521-ben már hirdetője van (John Kox). A török hódoltság mindig bizonytalan határvonala Abaúj-Torna vármegye déli szélén húzódott. A fegyelmetlen zsoldos hadaknak tehát állandó táborhelye volt, ami ebben az időben csak romlást jelenthetett. Básta Györgyhöz (1598) s a protestánsokat üldöző vértörvényszékekhez a vármegye legszomorúbb napjai fűződnek. Népe csaknem teljes egészében mindig ott küzdött az ország szabadságáért harcoló erdélyi fejedelmek oldalán. 1605-ben Bocskay Istvánnak, aztán Bethlen Gábornak, I. Rákóczi Györgynek, Thököly Imrének, majd II. Rákóczi Ferencnek fogadnak hűséget. Bőven kivették részüket az 1848/49-iki szabadságharcból is. Az Abaúj-Torna vármegye régi történetére vonatkozó emlékeket Kassa gazdag múzeumában őrzik.