A
A Nagylexikon wikiből
A, a, hangzó és betű. Az ábécé első betűje minden nyelvben. A magyar nyelvben két külön hangot jelöl : a és á. Az a betűvel a magyar nyelvnek egy sajátságos hangját jelöljük, melyet a legtöbb idegen csak nehezen tanul meg, míg az á betűvel jelölt hang csaknem minden nyelvben megvan. Mind a két hangot nyitott szájüreggel, alacsony nyelvállással ejtjük s a főkülönbséget az okozza, hogy az a hangot ejtve az ajkakat kissé összezárjuk, míg az á hang ejtésekor ajkunkat erősen szétnyitjuk (l. az ábrát). A magyar irodalmi nyelvben az a csak
| 
|
| | |
röviden, az á csak hosszan fordul elő. A nép nyelve egyes vidékeken ejti a hosszú ā hangot is (āra, mëkhāt, stb.) ; viszont a rövid å is előfordul több nyelvjárásban az a helyén. Idegen szavakban az irodalmi kiejtés is ismeri a rövid å-t, pl. gårdíroz ; némelyek å-val mondják az ilyen szókat is, mint åkådemia, ålgebra.
Az a betűnek és hangnak régebben a nyelvtudományban külön jelentőséget és fontosságot tulajdonítottak. A beszéd három alaphangjának tekintették az egymástól leghatározottabban különböző három magánhangzót : i - a - u s ezekből származtatták a többi magánhangzókat mind. A három alaphang között is legfontosabbnak tartották az a-t, melynek ejtése legközelebb áll a szájüreg és a nyelv természetes helyzetéhez, ha a szájüreget egyszerűen megnyitjuk. A nyelvtudomány és a fonetika mai felfogása szerint egy hangnak sincs a nyelvben ily kiváltságos helyzete vagy fontossága. Minden nyelvnek megvan a maga sajátságos hangrendszere, mely a nyelv fejlődése közben is változik s egyik hang sem fontosabb a másiknál. Hisz a magyar nyelvben, mint láttuk, nincs is meg ez a legfontosabbnak tartott a hang.
Az a betűnek (görögül : alfa = α) pedig amiatt tulajdonítottak különösebb fontosságot, mert az ábécé első betűje s így mintegy a kezdetet is jelenthette, pl. ebben a szólásban : alfától ómegáig, vagy németesen ától cettig (a - z) = elejétől végig, az elsőtől az utolsóig. Tudniillik az ómega (ω) a görög ábécé utolsó betűje.
Az a betű mint rövidítés egész sor fogalmat jelöl. E rövidítések közül e helyütt csak olyanokat sorolunk el, amelyekben az a magában van. Más betűkkel kapcsolatban is szolgál jelzőrövidítésül. Ezeket a rövidítéseket a kísérő betű adta sorrendben megfelelő helyen közöljük.
a az ár (100 négyzetméter) hivatalos jelzése.
A. vagy a. a latin anno (évben) rövidítése keltezésben.
a. a lóversenysportban az angol aged (e: édsed = korú) rövidítése, legalább hat éves lovak jelzésére. Csak hat évesnél fiatalabb lovak kapnak korterhet.
A érméken, pénzeken az ország első pénzverő intézetének jele. Nálunk Körmöc, Ausztriában Bécs, Poroszországban Berlin, Angliában London nevét jelenti.
A. az ampére nevű elektromos mértékegység rövidítése.
A a zsebórák hátsó belső lapján az avancer (franc. e : ávanszé = gyorsítani) rövidítése. Az A betű felé kell forgatni a komposzt, ha az óra késik. Az A betűnél levő R betű retarder (franc. e : rötárdé = lassítani) rövidítése. A siető óra kompaszát az R felé kell forgatni.
A a zenében, l. Á, á,
A- : fosztó értelmű görög előrag, l. An-.
A és az, határozott névelő a magyar nyelvben. Eredetileg egy a mutató névmással (az) s a régi nyelvben egyforma alakja volt minden szó előtt. Ma magánhangzó előtt az, mássalhangzó előtt a. Akkor használjuk, ha az illető tárgyról vagy fogalomról beszéd közben már előbb szó volt vagy, ha valamiről általánosan, határozott megjelöléssel akarunk szólni.
á (franc.), a (ol.). Elöljáró szócska (-hoz, -nál, -ként, szerint), mely nálunk is sok kifejezésben használatos. Üzleti nyelvben á = -miként, -jával : öt méter á 10 korona = 10 koronájával. A francia á a hímnemű névelővel au (e : ó)-vá, az olasz pedig al-lá olvad össze. Így keletkeznek a következő kapcsolatok : á, au, a la, többes számban : aux (e: ó) a franciában ; és a, al, aha az olaszban.